Szeretném megköszönni Nora Book kiadónak és Jack T. Frankman írónak a lehetőséget, hogy recenzióként elolvashattam a nemrégiben megjelent pszicho-thriller kisregényeit. A könyv két különálló kisregényt tartalmaz.
Jack T. Frankman:
Véres rituálék/ A téboly nyomában
Tartalom:
Véres rituálék:
Az egész a keleti parton, a New Yorki metropolisban kezdődött… A fiatal nő holttestét a Hudson folyó vize sodorta partra, és a szakszerű rendőrségi analízis ugyan használható nyomokat is rögzít, de a tettes személye mégis a titokzatosság ködébe burkolózik… Aztán az elkövető újra lecsap, ezúttal egy férfi az áldozat és a New York-i rendőrség nyomozói csak azt a tényt konstatálhatják, hogy sorozatgyilkos után nyomoznak.
A gyilkos utáni hajszát átveszi az FBI, a gyilkossági ügybe pedig hamarosan bekapcsolódik Frank Cooper filozófus-magánzsaru is.
A téboly nyomában:
A gyilkosságok elkövetési módszere általában azonos, de nem minden esetben. Több nyom miatt ezért az FBI ügynökeiben felmerül az a kérdés˗konzekvencia, hogy talán nem csak egy elkövető után nyomoznak?
Ám a jelek arra utalnak, hogy Téboly nyomára akadni embert próbáló feladat!
De nem csak az FBI és a magánnyomozó akarja kiiktatni a kéjgyilkost! A Chicagói maffia is érdekelté válik az ügyben, és bérgyilkost fogad az FBI által csak Tébolynak nevezett sorozatgyilkos likvidálására!
Hamarosan az FBI veszi át a nyomozást, és a gyilkos egyik áldozatának hozzátartozója megbízást ad a neves New York-i filozófus˗magánzsarunak, Frank Coopernak, aki rövid időn belül a helyszínre utazik azért, hogy fókuszált ambícióval az őrült nyomába eredjen.
Véleményem:
- karakterek:5/3
- leírás: 5/3
- olvashatóság: 5/3,5
- történet: 5/3,5
- izgalom: 5/3
- logikai szál: 5/3
- bűnügyi szál: 5/3,5
Nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy mit is írhatnék erről a két kisregényt tartalmazó kötetről. Mindig is szeretem megismerni az új hazai írókat és műveiket, hiszen örömmel támogatom őket. Főleg egy első könyves írót.
Most viszont őszintén meg kell mondanom, hogy ez a regény valahogy nem nekem íródott. Látok benne lehetőséget, de a mű igen kezdetlegesnek tűnik, pedig fülszöveg alapján felkeltette az érdeklődésemet.
Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha az író nagyon rágörcsölt volna az írásra. Túlságosan tényszerű akart lenni, holott ez a két kisregény némi kidolgozással remek kikapcsolódást nyújthatna.
A két kisregény cselekménye közti különbség csekély. Ezt nagyon sajnálom, mert így sablonos lett.
Az első részben egy kicsit megcsillogtatta a humorát az író.
Ami viszont egy hatalmas jó pont, hogy a végéig nem derült ki a gyilkosok kiléte, de mivel annyira egyforma volt a gyilkosság menete ezért, az olvasó joggal gondolhatja azt, hogy ugyanaz a gyilkos.
A tájleírás kezdetleges, de szépen kidolgozott.
Az is tetszett, hogy felesleges szöveget nem találtam benne. A nyomozati rész rendkívül tényszerű, és próbált arra összpontosítani, hogy hiteles legyen. Így viszont a cselekmény menete a háttérbe szorult.
Bevallom, a második kisregényt a maffiás szállal vártam a legjobban. Kíváncsi lettem volna, hogy egy bizonyos szituációt hogyan is ír meg az író, de sajnos csalódnom kellett. Többet vártam.
Az elején érdekes szavakat használt a rendőrök beosztására, amiket nem igazán értettem, de aztán váltott, és rangjuk szerint szólította őket.
A történet során sok minden nem derül ki. Az sem, hogy a két eset közt mennyi év telik el. Sőt a magánnyomozóról is csak csepegtet információkat. A legjobban kidolgozott karakterek a gyilkosok.
Sajnos az olvasása nehézkesen ment.
Őszintén szólva, látok lehetőséget az íróban, ha engedné szabadon szállni a fantáziáját, még rengeteg jó történet születhet tőle. Minden kezdet nehéz, de minden nehéz kezdetének van jutalma. A jutalom pedig az olvasó maga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése