94. Ünnepi könyvhét beszámoló

Ez most tőlem egy rendhagyó poszt, hiszen hasonló még nem született, de úgy érzem, ilyen is kell. Idén úgy volt, hogy most nem tudok kimenni az Ünnepi Könyvhétre bizonyos okok miatt, de szerencsére másképpen alakultak a dolgok. Aminek nagyon örülök, ugyanis sikerült olyan közegbe kerülnöm, ahol tényleg otthon érezhettem magam. Ez nem más, mint az olvasók és írók világa. Ahol mindenki megtalálja a kedvére valót, találkozik írókkal, ismerősökkel, barátokkal és idegenekkel. Új ismeretségek is köttetnek. Ezért jó az ilyen hely. Véleményem szerint, idén sokkal többen voltak kint szombaton, mint a tavalyi évben. De ami a legfontosabb, most sem jöttem haza úgy, hogy ne köttettek volna új kapcsolatok, és ne találkoztam volna régi ismerősökkel. Számomra annyira jó érzés volt az, hogy megállítottak, még ha csak egy pár szóra is, vagy megállítottam én valakit. Ilyenkor egy mosoly, egy ölelés vagy pár kedves szó felér egy jó feltöltő wellness hétvégével, vagyis számomra biztos. Olyan jó volt látni azt, hogy a barátaimon és az ismerőseimen, akik írók, mennyire boldogok, főleg amikor odamentek hozzájuk dedikáltatni, vagy megállították őket 1-2 szóra.

De, hogy mi történt igazán, nem is tudom, hiszen még mindig nem tértem magamhoz az élményből. Sok olyan emberrel sikerült találkoznom, akivel eddig csak neten tartottam a kapcsolatot. Azt sajnálom, hogy idén kevesebb kép készült, de az élmények velem maradnak, míg élek. Nem baj majd máskor pótoljuk. De végre volt olyan személy is, akivel 5-6 év ismeretség után készült közös kép.

Mint mindegyik könyvmoly, én is vettem könyveket, sőt dedikáltattam néhányat, szóval nem fogok unatkozni az már biztos, és nektek is sok új értékeléssel és csodás könyvek bemutatásával fogok jönni.

Két ember volt ezen a könyvhéten, akikkel most először álltam le beszélgetni, és annyira jó érzés volt. Szinte feltöltöttek ők is.

Ez a hétvége tanított is nekem valamit, mégpedig azt, hogy nem szabad másokra hallgatni. Saját magamnak kell megtapasztalnom azt, hogy ki milyen valójában és ez fordítva is igaz. Nem szabad az embert a barátai és az ismerősei által megítélni.

Tényleg voltak első találkozások, de olyan is, akikkel már vagy ezerszer láttuk egymást, de nem lehet megunni.

Kikkel is találkoztam és beszélgettem? Kíváncsiak vagytok ugye? Ha valaki kimarad a felsorolásból, sajnálom, annyira sokan vagytok, és én annyira zavarban voltam.

Írók/írónők: Diana Hunt, Farkas Anett, Anne Raven, Kormos H. Barbara, Adéle Dan, Kővágó Sára, Manson Murray, Leda D’Rasi, Abby Winter, Veda Sylver, Mike Menders, Renáta W. Müller, Giditta Fabro, Selena B. Lowell, Kayra B King, Megyeri Judit/Jud Meyrin, Virgin Bergh, Emy Dust, Elena Honoria, Császi Zsüliet és még nagyon sokan mások.

Most kezdek rájönni arra, hogy lehetetlen mindenkit felsorolni, hiszen olyan is akad köztük, akit csak láttam vagy köszöntem neki.

Bloggerek közül Incivel találkoztam, aki a Könyvszenvedély bloggere.

De végre találkozhattam A CSAPAT egy részével is, akikkel szinte régi ismerősként köszöntöttük egymást. A CSAPAT nem más, mint Farkas Anett írónő baráti köre, amelynek nagy örömömre én is tagja vagyok.

Miért nem is készült sok kép? Mert nem vittem fényképészt. :) Na jó, ez nem teljesen igaz, mert ettől függetlenül is készülhetett volna több kép. Nem tudom, zavarban is éreztem magam, meg most úgy éreztem magam, mint amikor először voltam ilyen rendezvényen. Mintha Meseországba csöppentem volna. Mert valljuk be, egy könyvmolynak az is volt, egy nagy játszótér, amibe a játékokat könyvek helyettesítették.

Személy szerint én nagyon jól éreztem magam, és bízom benne, hogy ez az év nem ér véget ennyi csodás emlékkel, és ott lehetek a Könyvfesztiválon is.

Tényleg, aki fel akar töltődni, annak megéri kimozdulni. A könyvek is rengeteg élményt, utazást és kikapcsolódást biztosítanak nekünk, de nem tudnak ennyire feltölteni. Amikor elindultam itthonról, tisztára le voltam merülve, valahogy az olvasásban se találtam meg magam, most, hogy végre találkoztam azokkal, akik megálmodtak egy-egy világot, újult erővel tudom újra belevetni magam a munkába.

Egy valamit észrevettem rajtuk, amit szerintem sokan nem. Ez a fáradtság volt, és nem az utazás miatt. Inkább lelki fáradtságnak mondanám, amikor feltöltődésre és visszajelzésre van szükségük, hogy újult erővel tudjanak ők is nekiülni annak, amit szeretnek. A lelki feltöltődéshez néhány jó szó is elég. Egy köszönöm is, hogy elvittek a világukba. És hidd el, a szemünk előtt fognak újra kivirulni. Ezt láttam szombaton is. Szóval ne feledd, ha nem is személyesen, akkor privátban vagy valamelyik online felületen jelezzünk nekik vissza azért, hogy kinyíljanak és viruljanak. Ez ad nekik löketet ahhoz, hogy újabb csodák szülessenek.

És mindig csak őszintén. Ahogy egyik drága barátnőm is mondta Virgin Bergh: többet ér az őszinteség, mint azt hinnéd. És igaza van, még ha a napom fel is dobta azzal, hogy elküldött egy melegebb éghajlatra utána pedig bólogató Jánost csinált belőlem. De megérte. Egy élmény volt ott lenni ismét.

Pár kép az Ünnepi könyvhétről:

Elena Honoria írónővel

Steven Ricks íróval

Mike Menders íróval

N. Fülöp Beáta írónővel, Sebők Hanga írónővel és Földesi Regina barátnőmmel

Császi Zsüliet írónővel

Anne Raven írónővel