Szeretném megköszönni Petrovics Zsuzsannának a lehetőséget, hogy elolvashattam első megjelent regényét, amely a Kanaszta, avagy életem játéka címet viseli. Ez a önéletrajzi napló nem mindennapi módon van megírva. Mert minden fejezet egy kártyalappal indít és annak magyarázatával, és egy kis emlékkel.
Petrovics Zsuzsanna:
Kanaszta, avagy életem játéka
Tartalom:
Kedves Olvasó, avagy Kedves Kártyapartner!
A könyv, amit kezében tart egy izgalmasan megírt életrajz.
Találóan hasonlítja élete fejezeteit egy kártyajátékhoz a szerző.
Születésünk pillanatában hozunk magunkkal genetikai tulajdonságokat és családi hátteret. Valamint jelentős befolyással bír a környezet ahová érkezünk és a születésünket segítők felkészültsége is. A magunkkal hozott batyu lehet előnyös, vagy hátrányos, de életünk lefolyása, az-az a végeredmény főleg rajtunk múlik. Milyen embereket engedünk be az életünkbe, hogyan reagáljuk le a sikereket, kudarcokat, mennyire tudjuk értékelni a szeretetet és az örömteli pillanatokat.
Keveri a paklit az osztó és leszámolja mindenki elé a kezdőlapokat. Az osztó a tőle balra ülőnek, mint kezdőnek 15 lapot ad. Az első kártya eldobásával már ő is befolyásolja a játék végkimenetelét azzal, hogy mit dob el először. A többiek a kapott 14 lappal kezdik a játékot. Mindenki, aki részt vesz a partiban hatással van a többi játékos sikerére, vagy kudarcára. A játék kimenetele szempontjából sok féle stratégia lehet nyerő, ugyanúgy, mint az életben. Az író osztott és mi lapot lapra hajtva megismerhetjük egy csodálatos életút kihívásait, kalandjait. A sorok között megbúvó pozitív gondolatok által igazi lelki megtisztulást okoz a könyv olvasása. A szerző szemüvegén áttekintve olyan világ tárul elénk, ami nem csak izgalmas, hanem szinte egy motivációs tréningnek is beillik. Így a könyv végén, kártyás hasonlattal élve, annyit fűznék még hozzá, hogy egy kanaszta partival nem szoktuk beérni, a végén ismét megkeverjük a paklit és jöhet az újabb osztás. Nos! A sok érdekes helyszín és helyzet, folytatást kíván!
Vélemény:
- leírás: 5/5
- olvashatóság: 5/5
Nem igen szoktam olyan regényeket olvasni, amelyikbe csak narrátor van, mivel szeretem a párbeszédeket is. De ahogy olvastam ezt a naplószerűen megírt életrajzi regényt, rá kellett jönnöm, hogy így is tökéletes volt. Sokat tanulhat belőle az ember, hiszen az írónő az élete nehézségeit is megírta benne. Érdekessége a regénynek, hogy mindegyik fejezet egy kártyalapra épül. És minden kártyalap úgy jön egymás után, ahogyan az írónő élete elkezdődött egészen a napjainkig. Érdekes volt megismerni az életútját, közben megismerni a lapok jelentését. Hisz minden lapnak jelentése van, nem csak az írónő életében, hanem spirituálisan is, sőt játék szempontjából is. És ezt le is írja a fejezetek elején.
Viszont nagyon tetszett az, hogy a naplóregény elején a bevezetőbe leírja, hogyan lett az élete része a társasjátékok és a kanaszta.
De viszont nagyon sajnálom azt, hogy nincs benne párbeszéd. Mert az kicsit érdekesebbé tette volna.
Az írónő nyíltan ír a családi helyzetéről, a múltjáról, jelenéről és a jövőéről. A regény szépen felépített. A kártyák úgy vannak egymás után helyezve ahogyan egymás után következnek életének meghatározó szakaszai.
Ha kíváncsi vagy arra, hogy egy nyugdíjas tanárnő, hogyan érte el a céljait és milyen küzdelmeken ment keresztül, akkor ez a Te regényed.
Petrovics Zsuzsanna írónő élete nem volt mindig könnyű tele félelmekkel, veszteséggel, nyereséggel, vággyal és álmokkal. Célokkal amelyeket kitűzött maga elé, és minden elutasítás, nehézség ellenére véghez vitte. Büszkék lehetnek rá a gyermekei és az unokái. Ez a napló nem mesze hanem maga a kőkemény élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése