kép forrása: pexels.com
A nevem a mindennek a keveréke lett.
Egy régi jó barátom leegyszerűsítette az akkori e- mail címem
nevét, és így lettem Ria.
Anne egyenesen a Zöld oromból született, ami egy híres írónő
tollából született, aki nem más, mint Lucy Maud Montgomery.
Sosem volt tervezett az írás, inkább úgy mondanám, hogy terápiás
céllal kezdtem el írni, de egy fajta szabadságot kaptam általa.
A képzeletem határtalan, szóval lesznek még tőlem meglepetések,
versek terén biztosan.
Soha nem ér utól a lábam
Folyton futok, és rohanok.
De mindennap szoktam olvasni
Amikor is, úton vagyok.
Ha már mindenki elszenderedett
Az ihlet hozzám bekopog.
És hát előveszem a füzetem
És tudom, hogy megint írni fogok.
Alina & David (részlet)
- Képzeld megcsókolt! Kiabáltam a telefonba.
- Neked is jó estét kívánok Alina – hangzott egy cseppet sem
szemrehányó hang a telefonban.
- Jó Estét kívánok! Beszélhetnék Miával? – kérdeztem hebegve Mia
apukáját.
Túlvilági barátság (részlet)
– Miért hoztál ide egyáltalán? – kiabáltam. – Jól szórakoztál? –
néztem rá megtörten, kicsit sem érdekelve, hogy hall– e valaki minket
vagy sem.
– Ne tedd ezt! Kérlek! – próbálta Kate megfogni a kezemet.
– Miért? – követeltem tőle a választ, elhátrálva tőle.
– Tudnod kellett – suttogta Kate erőtlenül, és próbálta lerövidíteni
a köztünk támadt távolságot.
– Mit? – most hirtelen én nem értettem, hogy ő mit mond. Láttam a
tekintetén, hogy most megbántódott, és egy pillanattal később a haragot.
De arra amit rám zúdított, arra egyáltalán nem voltam felkészülve.
– Hogy rád gondoltam utoljára – kiabált Kate, összeszedve minden
erejét.
Hazudott a Hold
Hazudott a Hold, amikor gyermekként felfelé nyújtóztam
Engedett hinni, amikor többet akartam.
Akartam az álmot, amely esténként elringatott
El akartam hinni, hogy jó úton haladok.
Hinni egy utolsót, és szeretni utoljára
Tudni, hogy semmi sem volt hiába.
Szemed tükrében boldogan szomjazni
Így lett volna érdemes, élni.
Hazudott a vágy, amikor jót ígért
Mégis úgy kellett, mint egy falat kenyér.
Szikrákat gyújt, és maga alá temet
Úgy vártam én mindig, azt a percet.
Hazudtak a csillagok, amikor beborították az eget
Mindig vágyni mutatták, amit sosem lehetett.
Hazudott az éjszaka, mikor hűvösen betakart
Így vigyázva rám, éles karmokkal.
Hazudtak az álmok, melyek elringattak esténként
Hogyha erős leszek, megtérül a sok szenvedés.
Hazudott a világ, hogy mindenkire vár valaki
Hiszen ezen a Földön, nem érdemes szeretni.
Hazudok, minden egyes nap, a tükörbe nézve
Hogy lesz majd olyan nap, hogy mindez megérte.
Hazudok, hogy ne fájjon annyira
Hogy hány nap, veszik így kárba.
Ne a boldogságot keresd, az a pillanatokban rejlik
Ne is a jólétet, mert az önmagában nem létezik.
Keresd azt az egyet, aki képes felmelegíteni
És úgy szeret majd, mint azelőtt még soha senki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése