Szeretném megköszönni Sky S. T. írónőnek, az MKMT Mozgalomnak, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy elolvashassam Apor Kata: Kutyavilág című naplóregényét. Ez a regény humoros de tanulságos kisregény volt. Szívesen olvastam volna tovább, és jobban megismertem volna Puszit. Maradtak még bennem kérdések.
Apor Kata:
Kutyavilág
Tartalom:
„Sziasztok! Puszi vagyok, intelligens, okos, tehetséges, szép, hűséges, játékos, ha kell harcias, de tulajdonképpen aranyos és szerény kevercs kutya. Hogy? Azt mondtad korcs! Ne gyere a közelembe! Na, szóval, félretéve az irigyeim megjegyzéseit, elárulok neked egy titkot: ez a könyv az én naplóm! Igen, igen, tudom, hogy nem az én nevem szerepel a borítón, és akkor mi van? Attól még ez az igazság. A gazdi „csak” megfogalmazta a gondolataimat, mert fontos nekem, hogy úgy érezze, ő a főnök… Hogy miért? Mert… mert szeretem és figyelek rá, törődök vele, nevelgetem, megengedem, hogy simogasson, kekszet adjon és jókat sétálunk, meg én vagyok a közvetlen munkatársa is. Szóval mindig együtt vagyunk és ez így van jól. Az emberek a kutyavilág részei, csak nem tudnak róla. Hoppá, ez még egy titok, na, mindegy, derüljön ki a teljes igazság, ha már ilyen szókimondó vagyok.
Kíváncsi vagy erre a világra? Ha igen, gyere, mesélek neked. Nevethetsz, kalandozhatsz, moroghatsz, hempereghetsz homokban, párnák között, futhatsz velem macskák után és mindent, amit csak akarsz. Egyet azonban ne felejts el, a gazdi szavára mindig figyelj! Tőle kapod a legfinomabb falatokat, az ő keze simogat a legpuhábban és vele együtt a legjobb sírni, nevetni, élni. Hogy mondod? Szentimentális vagyok? Lehet, de ez baj? Ne mondj semmit, csak csapjunk bele! Ja, és ne mondd el senkinek, hogy mindezt én meséltem el neked. Köszi! Puszi!”
***
„Apor Kata könyvének minden sorában érezhetjük azt, hogy a kutyák világa, az emberekkel együtt lesz teljes. Egy különleges kötelék, amely a „meglátni és megszeretni” pillanattól kezdve fonódik gazdi és „nevelője”, négylábú tanítója élete köré. Ez a mindenen átható szeretet és törődés az, amibe bepillantást nyerhet az olvasó kutyaszemmel láttatva, hogy mi emberek, mennyire esendőek vagyunk. Még jó, hogy van mellettünk egy-egy mester, aki egyengeti a sorsunkat…”
Bakos József
Véleményem:
Van, amikor azt mondom, hogy némelyik kisregény kikapcsolja az embert. Ez részben igaz is. Viszont Apor Kata könyve elgondolkoztatja az olvasót. Annyira mindennapi problémát ír le, és mutat be kedvence szeme által, hogy mi jól szórakozzunk rajta. Ha az ember belegondol, könny helyett mosoly játszik az arcán. Pedig mind ebben élünk, de talán így könnyebb elviselni a nehézségeket.
Puszi egy kis temperamentumos kutyuslány, aki próbálja érvényesíteni az akaratát, csak ezt nem mindig értékelik. Aranyosan le vannak írva a történetei, és tényleg érdekes az ő fejecskéjével látni a világot. Őszintén mondom ez volt az írónőtől az első könyvem, de nem az utolsó. Bár kiborított azzal, hogy nem tudom, mi történt az események után. Hogy sikerült-e a gondoknak megoldódniuk. Reménykedem benne, hogy lesz folytatása. Hiszen sokat tanulhatunk az esetből, amit ő felvázolt. A naplószerű leírás nem zavart, mert könnyed hangsúllyal volt megírva. Így az olvasó gyorsan haladhat olvasás közben.
És elgondolkoztam azon, hogy mit csinálnék a gazdái helyében, ha olyan szituációba kerülnék, mint ők. És itt kezdett el vitatkozni a régi és a mostani oldalam. A régi azt mondta, beletörődnél és sodródnál az árral, a sok sírás lenne a vége. De a másik énem, a mostani, küzdene és mindenkinek megmondaná a magáét.
Szóval tényleg kíváncsi vagyok, hogy ennek a kalamajkának mi lett a vége. Puszi életét is jobban megismerném, a játékos napokat, a nehéz pillanatokat mindent. Mert érzem itt még nem ért véget az ő története.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése