Szeretném megköszönni a bizalmat Ronnie W. A. írónőnek, hogy lehetőséget adott arra, hogy még a megjelenés előtt elolvashassam a hamarosan megjelenő, Áradás c. mély gondolatokkal teletűzdelt regényét. Ez nem egy rózsaszín vattapamacsba csomagolt történet. Inkább úgy mondanám, hogy a képünkbe tolt kőkemény valóság egy része.
Ronnie W.A.
Áradás
Tartalom:
Nova
A videóim heti félmilliós nézettséget érnek el már öt éve. Ott vagyok a legjobb száz között.
Felismernek vásárlás közben. Tinik, férfiak, vén kéjencek. Látom a szemükben, hogy azon gondolkodnak, honnan ismerős ez a lány…
Aztán bevillan nekik…
Nincs már bennem gyűlölet. A nevedet is elfelejtettem. Ha akarnám, sem tudnám felidézni egyetlen vonásodat sem. Sodródtam az árral. Nem kapaszkodtam meg a kiálló sziklákban, a segítő kezekben. Hagytam, hogy a sötétség a mélybe húzzon.
Aztán jött ő, a fura madár…
Dan
Hatalmas víztömegként nyomja a mellkasom a múlt. Hibát követtem el.
A lány a szomszédban lakott. Tetszett a mosolya és a laza, fiús stílusa. Fülig belezúgtam, mielőtt lefeküdt velem. Mindent vett a webkamera.
Esténként úgy alszom el, hogy elindítom a legelső videót rólad, ezzel növelve a nézettségszámokat. Az internet nem felejt, így nekem sem engedi, hogy valaha kitöröljem a fejemből az első esetlen mozdulatainkat, és a hibákat, amit ellened vétettem.
Ha a szemembe nézel, mit látsz?
Létezik számunkra bármilyen jövő a mi múltunkkal?
Talán más mellett megtalálom…
Véleményem:
Vannak olyan történetek, amelyeknek meg kell, hogy szülessenek, hiszen kevés van belőlük. Ez a történet is olyan. Most így olvasás után kusza gondolatokkal, és érzelmekkel nehéz megfogalmaznom azt, amit valójában tartalmaz ez a történet. Mert nem egy leányregény, ahol mindenki boldog, és minden úgy történik, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Az írónő a valóság bizonyos formáját nyomja a képünkbe, olyan témákat is, amelyek társadalmilag nem elfogadottak. De ha nem beszélünk róla, még nem jelenti azt, hogy ezek nem léteznek. Nova és Dan története szíveket érinthet meg, de meg is botránkoztathat sok embert. Viszont ha valaki figyelmesen elolvassa a történetet, nem csak a sötétséget látja, hanem az alagúton túl a fény is megvillan.
Tudjuk azt, talán túl sokan is, hogy milyen lehet egy mérgező családi kapcsolat. Vagy azt, hogy milyen érzés, amikor az ver át, akitől a legkevésbé számítottál rá. Vajon vannak olyan dolgok, amik ezek után megbocsájthatók?
Vagy örökké ostorozni fogjuk magunkat a múltban elkövetett bűneinkért?
Ezekre a kérdésekre a könyvben nem fogjuk megtalálni a választ, csak mélyen önmagunkba. Ez a könyv csak segít megnyitni az utat önmagunkhoz és másokhoz úgy, hogy a képünkbe tolja a csúf valóságot. Ezért nem mindenkinek való ez a regény. Mert lesznek olyanok, akik elolvassák, és nem megérteni fogják a dolgokat, hanem ítélkezni felette. Azt fogják gondolni, hogy lehetett volna más is belőlük, vagy alakulhatott volna másképpen is az életük. Valóban? Vajon akkor is önmaguk maradtak volna? Megismerték volna azokat az érzéseket, amik a történet végére vezetnek? Nem hiszem. De a sok sötétség mögött a humor is megjelenik, egy négylábú személyében, aki megmutatja azt, hogy az legsötétebb oldalon is van egy kis fény. Vagy a gyermeki ártatlanság és igaz szeretet, amit Bence jelképez ebben a történetben.
Viszont nagyon tetszettek az idézetek a fejezetek elején, mert hűen tükrözték az adott fejezet hangulatát. A regény elején lévő pár sor pedig sok mindent elárul.
Csak azoknak ajánlom ezt a történetet, akik nem félnek a LMBTQ+ elemektől, akiket nem taszít egy kis BDSM, akik nem félnek azoktól az olvasmányoktól, amelyekben a családon belüli verbális és nonverbális bántalmazás megjelenik, ahol egyedülálló szülő neveli a gyermekét, vagy ahol valamilyen mentális betegség felüti a fejét.
Hiszen ez a regény nagyon összetett mégis sok embernek el kellene olvasnia. Már csak azért is, hogy tanuljon belőle, ha mást nem elfogadást. Vagy gondolkozzon el egyes élethelyzeteken. Mert van, amikor van még megbocsájtás. Mert van olyan, amikor van újrakezdésre lehetőség. De sajnos nem minden esetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése