Szeretném megköszönni a MKMT Mozgalomnak, Sky S. T. írónőnek és Ria Anne Donovan írónőnek a lehetőséget, hogy elolvashattam Ria Anne Donovan: Túlvilági barátság című szívszorító, drámai történetét. Ez az a történet, amelyet zsepi nélkül lehetetlen elolvasni. Minden egyes oldalon érezni a gyász egyes fázisait.
Ria Anne Donovan
Túlvilági barátság
Tartalom:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Már gyermekkorunk óta barátnők vagyunk. Kate alig pár órája autóbalesetet szenvedett, és kómába zuhant. Az orvosok és a nővérek azt mondják, hogy meséljek neki, és hogy fogjam a kezét. Ha elég erős lesz, akkor vissza fog jönni hozzám. Nem tehettem mást, csak ültem az ágya mellett és vártam.
És ő visszajött, de nem éppen úgy, ahogyan reméltem. Épp ettől volt ő Kate. De vajon elég erős a köztünk lévő kötelék ahhoz, hogy itt tartsa őt? És ha mindez nem lenne elég, itt van egy fiatal férfi, akit az éjszaka közepén hoztak be, nem sokkal Kate után. Valami láthatatlan erő húz a kórterme felé, pedig nem is ismerem őt. A motorbalesete után zuhant kómába. Vajon mi késztet arra, hogy a közelébe legyek? Mi lehet ennek a rejtélyes férfinak a története? Megpecsételődhet három ember sorsa egyetlen rossz pillanatnak köszönhetően?
Véleményem:
Ez volt az első regény, amit olvastam az írónőtől, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Vannak olyan könyvek, amelyek megváltoztatnak benned valamit, összetörik ugyan a szívedet, mégis újra reményt adnak. Ez a könyv pont ilyen volt. Szinte az egészet végigsírtam és bizakodtam, hogy a dolgok jóra fordulnak. Hát nem úgy történt minden, ahogy én azt elképzeltem. Sokszor olyan érzésem volt, hogy a szereplőnket, Alice-t választás elé állították, de mivel ő erre képtelen volt, ezért döntöttek helyette.
Ez a könyv nemcsak a barátságról szól, hanem a gyászról, az elengedésről, a küzdelemről és az új esélyről. De el is gondolkoztatja az embert, hogy vajon ő mit tenne a főszereplő lány helyében.
Vajon könnyebben vagy nehezebben menne az elengedés? Vagy tényleg el kell engedni azt, akit szeretsz?
Nehéz írni erről, mert, aki vesztett már el valakit, az tudja, hogy a sebek sosem gyógyulnak be igazán. És ha valaki nem zárta le magában, a veszteség fájdalmát nem dolgozta fel, e regény felszakítja a sebeket. Mégis ajánlom mindenkinek.
Hiszen amikor elolvastam, rá kellett döbbennem, hogy van remény, van újrakezdés, de nincs felejtés.
Hogy kinek ajánlom e könyvet? Azoknak a személyeknek, akik elvesztettek már valaki. Azoknak, akik úgy érzik, minden reménytelen körülöttük. Azoknak, akik újrakezdés előtt állnak.
Egyszóval mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése