Stefanie D. Lauren
Álbarátnő karácsonyra
– Laura, kezdek ideges lenni, sehol nincsen! – hadarom el a telefonba.
– Én már az egész elvetemült ötletedtől ideges voltam. Azt se tudod, hogy néz ki, hogy milyen ember! Lehet, hogy egy perverz! – sikkantja bele a telefonba.
– Jaj, dehogy, a kolléganőm unokatesója, állítólag egy táblát fog tartani a kezében – kémlelem a reptéri várót, de sehol nem látom a nevemet.
– Egy csinos szőke lány vagy! Ez akkor is veszélyes! Ennyit a karácsony sem ér – zsörtölődik megint.
– Neked könnyű, ott van a családod! Pontosan tudod, hogy megfogadtam, soha többet nem leszek egyedül Szenteste – emlékeztetem szomorúan az indokomra. – Mindenki jól jár, ő kap egy álbarátnőt, én meg egy családot karácsonyra – biztatom magam is a merész ötletem miatt.
– Mi van, ha ronda?
– Mi lenne? Nem számít, nem fogunk enyelegni… vagy igen? – ijedek meg, ez eszembe se jutott.
– Könyörgöm, hát hogy játszod el a barátnőjét? Minimum egy csók kell.
– Ó, basszus… Várj, Laura, látom a nevem! Te jó úristen! – dermedek meg.
– Mi van, nagyon csúnya?
– A Brad Pitt hasonmás minek számít? – felelek kérdésre kérdéssel dadogva. – Magas, gyönyörű kék szemek és öltönyben van – áradozok tovább róla.
– Azonnal bele fogsz szeretni, ahogy mindig! – támad nekem vehemensen.
– Állítólag a fiúkat kedveli, azért kellek én – árulom el bánatosan most, hogy látom őt.
Sosincs szerencsém – bámulom az előttem álló vonzó férfit. Intek neki, mire azonnal elindul felém. Istenem, de jól néz ki! Máris szerelmes vagyok!
– Leraklak! Kívánj szerencsét nekem. Puszi!
– De hívj! Mindent tudni akarok… – hadarja, de kinyomom.
Ahogy közeledek felém, kedvesen rám mosolyog és elolvadok a hatására. Vele mindent eljátszanék, még annál többet is – álmodozom azonnal. Nem igazán vagyok az a „várjunk a harmadik randiig, mielőtt szexelünk” lány.
– Isten hozott Angliában! Kevin Storey – nyújtja a kezét udvariasan és önkéntelenül is elfogadom.
– Nina Baker – simulok bele a kezébe, de nem elégszem meg ennyivel, felé nyújtózkodom egy puszira.
Kevin nem hagy cserben, hanem visszapuszil. A fincsi illata az orromba kúszik, és élvezettel szippantom magamba.
– Nem is tudom, hogyan hálálhatom meg, hogy segítesz nekem. – Elveszi tőlem a bőröndöt, és mutatja az utat a kijárat felé.
– Lenne ötletem… – bukik ki véletlenül belőlem, de sikerül elharapnom a végét.
– Kérj bármit! – mosolyog rám. Ezek szerint meghallotta.
– A jelenlegi legnagyobb vágyam éppen teljesíted: egy családdal tölthetem a karácsonyt.
– Egyedül lennél? – fogja meg a kezem váratlanul.
– Igen. – Másfelé nézek, hogy elrejtsem az érzéseimet. – Figyelj, mielőtt belevágunk ebbe az álbarátnősdibe, azért tudnod kell, hogy nem vagyok teljesen százas – vallom be őszintén. A fejét látván mentegetőzni kezdek: – Nem úgy. Normális vagyok – nyugtatom meg –, csak túl közvetlen és laza.
– Akkor te vagy az én emberem, pont erre van szükségem – mondja vidáman mellettem, miközben leint egy taxit.
– Mit szeretnél, mit csináljak? – kérdezem, ahogy beszállunk az autóba. – Ne izgulj, nem vagyok félős, mindenben benne vagyok. Carpe Diema mottóm! – ajánlkozom fel szemérmetlenül.
– Útközben mindent elmondok, három óránk van a vacsoráig. Egy a fontos: hogy anyám bevegye, mennyire imádjuk egymást, mert állandóan nőt akar szerezni nekem.
– Vedd úgy, hogy el van intézve – intek neki a kezemmel, mire jóízűen felnevet rajtam. Az elképesztően vonzó látványától sajnos mindenem beindul és nem csak a képzeletemben.
***
Miután megérkeztünk a pazar otthonába és megállapítottam, hogy nem a középréteghez tartozik, egy kicsit megijedtem.
Még egyszer belenézek a tükörbe, hogy ellenőrizzem a kinézetem. Jó választás volt a szolidabb, de elegáns ruhát elhoznom. Örülök, hogy eddig minden simán megy, és valóra válthatom a karácsonyi álmomat.
Amint kilépek a fürdőből, Kevin különös tekintettel a szemében felpattan az ágyról.
– Nem jó a ruha? – fordulok meg előtte.
– Tökéletes! Gyönyörű vagy! – néz rám mosolyogva és megint eszembe jut, hogy tiltott gyümölcs a drága, hacsak nem biszex.
A hülye fejemmel keresem a reményt a vágyaim miatt. Én lehetek csak ilyen szerencsétlen, hogy kifogok egy jóképű, meleg álbarátot. Minden vágyam nem teljesülhet – sóhajtok fel kínomban.
– Már nincs sok időnk, nem gondolod, hogy gyakorolnunk kellene? – kérdezem óvatosan. – Még sosem csókoltam meg idegen férfit. Csakhogy menne-e – mentegetőzöm a fejét látván. Mondjuk, meleget se.
– Igen, igazad van – nyalja meg a száját és tekintetemmel követem a nyelvének mozgását.
Ajjaj, mi lesz velem, ha még meg is csókol? – gondolatban jól kupán vágom magam, hogy felébredjek végre. Szedd már össze magad, Nina! Látom, hogy Kevin is gondterhelten a gondolataiba mélyed. Szegény, neki aztán tényleg nem lehet könnyű, főleg ha barátja van.
– Na, nem olyan nagy dolog ez, kibírjuk. Gondolj a küldetésre! – pattanok közel hozzá, hogy segítsek rajta és felkínálom a számat.
Kevin arcára széles mosoly húzódik – Fantasztikus nő vagy!
– Köszönöm a bókot, de most már csókolj meg! – parancsolok rá, mielőtt meggondolnám magam.
Nem vártam, hogy letámad, de engem bámulva szép lassan átöleli a derekamat és szorosan magához húz. Csillogó szemekkel közelít felém, ledermedve figyelem, ahogy az ajka az enyémhez ér. Akaratlan is lehunyom a szemem és belesimulok a csókjába. Istenem, de finom az íze, minden érzékszervem felrobban a hatására, a folytatást követelve. Fogalmam sincs, mennyi ideig játszik táncot a nyelvünk egymással, mire elenged. Úgy érzem, mindenem izzik a vágytól.
– Na, milyen volt? – kérdezi, és a szemében mérhetetlen boldogságot fedezek fel.
– Őszintén? Tökéletesek leszünk! Ha rám hatással volt, akkor más is elhiszi – dicsérem tovább, de csak hallgat. – Ne haragudj, tudom, hogy nem szabadna, de teljesen felhúztál, legszívesebben az ágyban folytatnám – mutatok az említett bútordarabra.
– Boldog vagyok, hogy ilyen hatással vagyok rád, de miért ne szabadna? – teszi fel fura fejjel a kérdést.
– Hát… azért – makogok. – Tudod.
– Nem – rázza meg a helyes fejét.
– Hát mert meleg vagy – folytatom a színvonalas makogást.
– Hogy mi? – néz rám kikerekedett szemekkel.
– Rebecca azt mondta, hogy… – Ahogy felfogom a helyzetet, elnémulok. – Nem is vagy az… akkor akár szexelhetünk is – csúszik ki a számon és szégyenemben a kezembe temetem az arcom.
Kevin hangosan felnevet, ami egyfelől megnyugtató, másfelelő nem értek semmit. Miért hazudta ezt Rebecca? Vagy biszex lenne?
Lefejti a kezem az arcomról és megcsókolja az ujjaimat.
– Nem vagyok meleg, Nina, ha akarod, nézd meg, mit csináltál velem – kacsint rám.
– De akkor miért mondta…?
– A maga módján rendes akart lenni. – Lehúz maga mellé az ágyra. – Őszinte leszek, ahogy te is az voltál velem. Két éve nem volt barátnőm, mert nem ment, Nina. Nem működött, mert lelkileg taccsra vágott az utolsó párkapcsolatom. Az anyám állandó piszkálódása már teljesen rám rakta a görcsöt.
– Értem, akkor ez most neked nagyon jó hír, ugye? – kérdezem reménykedve. Ha kell, segítek neki mindenben.
– El se tudom mondani, milyen boldog vagyok – vallja be szétáradó örömmel.
– Akarsz még kísérletezgetni?
Már el is felejtettem, miért jöttem ide.
– Nagyon, de sajnos mennünk kell, mégse mehetek oda merevedéssel… Á, nem érdekel! – csókol meg, én meg örömmel adom át magam neki.
***
Nem tudom a mosolyt eltüntetni az arcomról. Boldogan nézek körbe a nagy nappaliban, ami a fával egyetemben csodálatosan fel van díszítve. Az egész házat átjárja a karácsony szelleme, akármilyen giccsesen hangzik is, így érzem. Jókedvűen beszélgetnek egymással a rokonok, akik rögtön befogadtak a szívükbe. A gyerekek az ajándékokkal játszanak a földön ülve. A háttérben halkan szól a zene. Kevin a kanapén ül mellettem, folyamatosan rám mosolyog és el se engedni a kezemet. Nem kell semmit sem megjátszanunk, mert a fergeteges együttlétünk után megkért, hogy legyek a barátnője.
Hosszú idő után nem magányosan töltöm az ünnepeket, és az álbarátomból igazi lett. Ránézek a fán logó díszre:
Köszönöm, angyalkám!
