P. C. Harris: Blokkolj, ha tudsz!

Vannak olyan történetek, amelyekről egyáltalán nem könnyű írni, attól függetlenül, hogy milyen zsánerben van írva. Ilyen történet volt számomra P. C. Harris: Blokkolj, ha tudsz! című regénye is.

Hisz romantikus-erotikus zsánerben íródott, mégis többet adott számomra, mint kellemes nyári kikapcsolódást olvasás közben. Ez a regény sokkal többet rejt magában, mint azt az ember elsőre gondolná.

P. C. Harris:

Blokkolj, ha tudsz!

Tartalom:

Amikor ​a szerelem a jégnél is keményebb és a pokolnál is forróbb.

Sally Dannison egy vérbeli újságíró, akinek a karrierje az első. Pökhendi főnöke se tántoríthatja el attól, hogy a legjobb legyen a szakmájában. Egy nap azonban olyan feladatot bíz rá, amelyhez semmi kedve nincs. Interjú egy arrogáns hokicsillaggal. Aki mellesleg szintén nem örül ennek a riportnak.

Josh Nickerson élsportoló, akinek egyetlen célja és hivatása, hogy újabb Stanley-kupához juttassa csapatát. A hokinak köszönhetően nők ezrei rajonganak érte, de a felkínálkozó lehetőségek közül csupán néhányuk ágyában hajszolja az élvezeteket. Komolysága és keménysége kikezdhetetlen, Sally azonban mégis talál rajta fogást.

Találkozásuk olyan sorsszerű robbanás, amely mindkettőjük lelkét felperzseli. Amikor útjaik újra és újra keresztezik egymást, arcpirító szenvedéllyel vesznek elégtételt egymástól, és ez további bonyodalmat okoz mindkettőjük számára.

Vajon melyikük ravaszabb játékos a saját maga pályáján?

P. C. Harris erotikus-romantikus regénye megannyi izgalmas és érzelmes pillanatot ígér. A két főszereplő izzó vággyal teli kapcsolata pedig a leghűvösebb szíveket is felolvasztja.

Véleményem:

Vannak olyan történetek, amik hatalmas meglepetést okoznak az olvasóknak, és ezzel különböző érzelmeket és nézeteket váltanak ki az olvasóból. Na ez is egy ilyen volt számomra. Az írónőtől eddig csak az Árnyoldalt olvastam, de azt nagyon szerettem. De ez a regénye még azt is felülmúlta. Azon kívül, hogy tele volt humorral, mély elgondolkoztató üzenetet/üzeneteket is rejtett magába. A stílusát egyedinek mondanám, de semmiképpen sem könnyednek. A romantika és az erotika mellett megjelennek a krimi elemei is alap szinten. Ezzel is feldobva a regény hangulatát.

Ami számomra az egyik plusz pont volt, hogy váltott szemszögből íródott, így megismerhettük mind a két főszereplő gondolatait.

Josh és Sally története nem egy rózsaszín vattapamacsba csomagolt hamupipőke történet. És ez így van jól. Minden egyes oldalon voltak elrejtve információk, amelyek a végső megoldáshoz vezettek. Viszont be kell vallanom, hogy az írónő határozottan jól bánik a szavakkal, és az olvasó szinte csak az egyik végkifejletet találja ki, vagy még azt sem.

A szálak furfangos módon vannak szőve. Szóval, aki egy könnyed kis romantikus kikapcsolódásra vágyik izgalom nélkül, akkor az ne vegye a kezébe.

Mert itt az izgalom garantált. Aki figyelmesen olvas, az még tanulhat is valamit a hokiról, a játékosokról és a szabályokról is.

Számomra letehetetlen volt a könyv, mert oldalról oldalra magába szippantott. Sokszor elgondolkoztam egy-egy eseményen, hogy ki és miért állhat a dolgok mögött. De komolyan mondom, nem gondoltam arra a személyre, aki ténylegesen a szálakat irányította.

Sally lett az egyik kedvenc női karakterem a vagánysága, szabad szelleműsége és szabad szájúsága miatt. Nem fél kiállni saját magáért. Bátor és erős nő, aki a végsőkig képes harcolni, és ezért is lehet az, hogy eléri a saját céljait.

Aztán ott van Josh is. Akire nem lehet azt mondani, hogy fejébe szállt a dicsőség, annak ellenére sem, hogy többször is győzelemre vezette a csapatát. Az ő múltja rendesen megrázott, annak ellenére is, hogy voltak rá utalások. Mégis úgy érezem, hogy nem teljesen derült ki minden. Sajnáltam, hogy Josh testvéréről kevés derült ki, és szinte csak említésképpen volt jelen. Szívesen megismerném, hogy milyen is az ő kapcsolatuk.

De talán egyszer lesz majd lehetőség erre is.

Nehéz a gondolataimat szavakba szedni, még pár nappal az olvasás után is, hiszen, csaponganak a gondolataim. Ha a karakterekre gondolok, irigységet érzek és vágyat arra, hogy én is úgy éljem az életemet ahogy ők, nem csak álmodozva, hanem megvalósítva is azokat. Sokat tanulhatunk tőlük.

A sok nevetés mellett a könnyek is szerepet játszottak nálam. Hiszen voltak olyan részek, ahol kijöttek a könnyeim. És nem azért mert annyira szomorú vagy reménytelen lenne a helyzet.

Hanem mert, aki beleéléssel olvassa, az ráérez a karakterek hangulatára.

Mit tanított nekem eme könyv, vagy van-e olyan, amit tanított? Igen van, mégpedig azt, hogy az érzéseinket nem érdemes elrejteni magunkba. A fájdalmat és a gyászt meg kell élnünk ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, még akkor is ha nehéz. Vagy azt, hogy a bosszú nem csak bosszút szül, hanem megkeseredetté is tesz.

Ez a történet tele volt humorral, titkokkal, küzdelmekkel és fülledt erotikával. Minden egyes lapja maga a csoda. Tényleg kizárólag 18 éven felülieknek ajánlanám. Már csak a tartalma miatt is.

P. C. Harris hivatalos oldala

Álomgyár kiadó

Emy Dust: Szerelemmel szabadulva (Egyesítve II.)

Bár csak mondhatnám azt, hogy az Egyesítve sorozat második része, egy szirupos málnaszörphöz hasonlító történetre sikeredett, de nem. Így ezzel az egy mondatos bevezetővel, szerintem rájöttetek arra, hogy Emy Dust: Szerelemmel szabadulva (Egyesítve II.) sorozat második részéről hozom el nektek a véleményemet. Az írónő itt a megkedvelt szereplők mellé újakat is teremtett.

Az első részből megismert Jack történetét tárja a napvilágra az írónő.

Emy Dust

Szerelemmel szabadulva

(Egyesítve II.)

Tartalom:

Jack Gleeson kiváló rendőr, barát és szenvedélyes férfi. Szereti a nők társaságát, nem a szíve vezérli a kapcsolatokban. Egy nap valaki belép az életébe akaratlanul is. A lány elutasító viselkedése kihívás Jack számára, ismeretlen múltja több problémát és akadályt gördít eléjük. Lesz még valaki, aki a múltból visszatérve mindent megtesz, hogy ők ne lehessenek együtt. Képesek megküzdeni egymással, egymásért?

A Bilincsbe zárt szerelemből jól ismert Jack saját útja a szerelemhez, nevetéssel, drámával, akcióval és a tőle elmaradhatatlan erotikával.

Jack és Victoria története

Vélemény:

Eme sorozat első része másra sikeresett, mint az első. Hiszen itt az egész történetet maga Jack fogja elmesélni az olvasóknak. Bár jó lett volna belelátni Victoria fejébe is egyes jelenetek után. Megismerni az ő szemszögét is, de remélem ha egyszer jön átdolgozott és bővített formában, akkor erre az olvasónak lesz lehetősége.

Ez a rész számomra eddig a leghumorosabb. Nem csak Jack és Brian közti civakodások miatt, hanem mert maga Jack sem kutya. Tetszett nagyon az, hogy a történt évekkel az ikrek megszületése után játszódik, ezzel is lehetőséget adva az olvasóknak arra, hogy őket is megismerjék, És az édes cserfes őszinte gyerekszáj mindig nagyot szokott lendíteni a történeteken.

Ez a rész is, mint az előző elég nehéz témákat boncolgat. A családon belüli verbális és nonverbális bántalmazás mellett, a titkot is olyanok amelyek mázás súllyal húzzák le az embert a mélybe.

Itt nagyon tudtam tisztelni Victoriát, hiszen az ő élete sosem volt egy leányálom. Nem csodálom, hogy sokszor a munkába menekült, vagy bujdosni kényszerült. Aki őt el tudja ítélni a tetteiért, az kezdjen el azon gondolkozni, hogy vajon ő mit tett volna a főszereplőnő helyébe. Talált volna jobb megoldást? Ha igen mit? És az valóban jobb lett volna?

Ő ennyi szörnyűség után nem mutatna távolságtartást az emberek felé?

Ezen a pár rövid de egyszerű kérdésen érdemes elgondolkozni. Még az első részben a nevetés és a könnyek játszottak a legnagyobb szerepet nálam, eme részben még a borzongás is társult hozzájuk.

Mert én minden egyes sorából kiéreztem a félelmet és rettegést ott ahol kellett.

Zenghetnék ódákat, magasztalhatnám a történetet de mégsem teszem. Hiszen ez is, mint a legtöbb történet mást ad az embernek. Sokaknak kellemes kikapcsolódást még másoknak elgondolkoztató történetet. Én az utóbbi csoporthoz tartozom. Mert bár a humor elveszi a komolyság élét, mégis ott van a sorok közt megbújva a lényeg. Csak észre kell venni.

Emy Dust hivatalos oldala

Bookdreams kiadó

Emy Dust: Bilincsbe zárt szerelem (Egyesítve I.)

Rég olvastam ezt a sorozatot, és igazság szerint eddig sosem értem a végére, de majd most. Hisz végre beszereztem a zárókötetet is. És ennek örömére úgy döntöttem, hogy elkezdem előröl, és újból belemerülök, ebbe a komoly témákat boncolgató, humoros történésekkel teli fordulatos világba. Így kezembe vettem Emy Dust: Bilincsbe zárt szerelem (Egyesítve I.) című sorozatának első részét. És elhoztam nektek a véleményemet róla.

Emy Dust:

Bilincsbe zárt szerelem

(Egyesítve I.)

Tartalom:

Megan Prescott vágya, hogy édesapja nyomdokaiba lépjen

és rendőr legyen. Egy szenvedélyes éjszaka magával ragadja

egy ismeretlennel, majd egy újbóli találkozás mindent felfordít

az életében. Menekülne az érzelmei elől, de már késő. Nem csak

saját magával kell megküzdenie, hanem a körülötte felbukkanó

titkokkal és hazugságokkal. Képes lesz rá, megannyi veszteség

és csalódás mellett, amik napról napra érik őt?

Fordulatokkal teli történet

Akció, Szenvedély, Dráma, Erotika , Humor

Megan és Brian története

Egyes jeleneteket Brian szemszögéből is megismerheted.

Vélemény:

A Bilincsbe zárt szerelem része a sorozatnak már átírva és bővítve is megjelent. Én még azon kevés szerencsések közé tartozom, akik mind a két verziót olvasták. Meg kell mondanom, hogy látom az írónő stílusán, hogy változott. Bár az alap történet ugyan az, sőt a szereplők is, mégis sok újdonságot tudott nekem is mutatni. Sokszor nevettem fel az éjszaka közepén is hangosan, amikor olvastam. Hiszen a humor nagyon fontos szerepet játszik ebbe a történetben is a nehéz téma miatt.

Olvasás után elgondolkoztam azon, hogy vajon kiben lehet megbízni akkor, ha a saját családod de főleg az anyád titkolózik előtted. Ezen a részen nem csak sokat nevettem, de a bővített olvasása közt sírtam is. Kész érzelmi kavalkádot hozott a felszínre bennem. De nagyon tetszett az, hogy nem csak Megan szemszögéből ismertük meg a történéseket, hanem Brian is megszólalt.

Még mindig imádom Brian és Jack csipkelődéseit és humorát. Ha ők nem lennének, még nehéz is lenne kitalálni őket.

Kiborultam amikor Megant a legjobb barátnője Zelda „elárult”. Azért raktam idézőjelbe, hogy aki már olvasta az döntse el, hogy számára ez mennyire igaz vagy sem.

Elgondolkoztam rajta, hogy egyes események alatt voltak-e jelei ennek, vagy az írónő annyira jól keverte a kártya lapjait, hogy észre sem vettem. De be kell vallanom, hogy nagyon belemerültem az olvasásba és erre nem is igazán figyeltem.

Minden egyes fejezet után az ember kíváncsi lesz, hogy mit tartogat a következő, ezzel is fenntartva az érdeklődését.

Érdekes módon sok tanulsága is van a történetnek. De ezeket, csak azok az olvasók veszik észre, akik figyelmesen olvasnak és belátnak a sorok mögé. Ez tipikusan az a könyv, hogy mindenkinek azt adja, amit ő látni akar benne.

Valakinek csak egy kellemes kikapcsolódást nyújt, egy tengerparti pihenés közben, vagy egy téli estén egy csésze tea társaságában. De van olyan ember is, akinek megérinti a szívét, és elgondolkozik azon, hogy egyes problémák ellen hogyan is lehetne fellépni.

Brian és Megan története nem csak egy rózsaszín vattapamacsba csomagolt szerelmi történet. Hiszen szól emberi kapcsolatokról családon belül és kívül is, munkahelyi túlkapásról, családon belüli verbális és nonverbális bántalmazásról is.

Néhány emberi elmébe is betekinthetünk, megismerhetjük azt, hogy ezt a világot, amelyet az írónő megteremtett a története köré ő hogyan is látja.

Számomra a kellemes kikapcsolódáson kívül sokkal többet nyújtott az Egyesítve sorozat első része.

Emy Dust hivatalos oldala
Bookdreams kiadó

Marosi Nikolett: Szakadék

Most egy összetett kötetről hoztam el a véleményemet, amelyre már nagyon kíváncsi voltam. Viszont az olvasásával lassan haladtam és ennek megvolt az oka. Ami nem más, mint hogy sokszor elgondolkoztam, hogy én hogy is értelmezem ezt. Mert igen ezt nem csak olvasni, de értelmezni is kell. Nem kell minden szavával egyetérteni nem is ez a lényeg, hanem hogy kinyíljon az elméd végleg.

Ez a kötet amit így felvezettem nem más, mint Marosi Nikolett: Szakadék című filozófiai verses kötete.

Marosi Nikolett:

Szakadék

Csak hiszed, hogy kommunikálsz

Tartalom:

„Bevallom, kicsit féltem, hogy nekem kell véleményt mondanom, ajánlást írnom a könyvről, hiszen nehéz elfogultság nélkül úgy, hogy a mindennapjainkat együtt töltjük Nikivel. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a Szakadék a szemem előtt született meg. Naponta belekóstolhattam egy-egy versbe, írásba, bár volt, ami még előttem is titok maradt. Talán nem is értettem mindennel egyet és mások is lesznek így, de nem is kell…

Ebben a könyvben a ma embere végre tükörbe nézhet, s gyakran meg is látja magát benne, de valljuk be őszintén, ezt nem szívesen ismerjük el.

Bátran ajánlom az írásokat azoknak, akik szeretnek elmélkedni az élet nagy dolgain, szeretik a szép, mélyreható verseket, akik mernek és tudnak önállóan dönteni, és azoknak is, akik ezt még csak most tanulják…”

Kiss Zoltán

Dalszerző

Véleményem:

Marosi Nikolett egy görbe tükröt tart az olvasók elé ezzel a filozofikus verses kötetével. A kötetben nem csak versek találhatók, hanem fogalmak is, amelyeket saját nézete alapján magyaráz meg az olvasóval.

Ezeken a fogalmakon az író nézete után az olvasó is akarva sőt akaratlanul is elgondolkozik.

Nem tudom még szavakba önteni, azt amit e kötet adott nekem, de egy biztos elolvasása után más lettem. Voltak olyan dolgok amikbe egyetértettem az írónővel, de olyan is akadt amivel nem nem. De ez a kötet elején is fel van tüntetve, hogy nem kötelező itt semmivel egyetérteni.

De tényleg hatalmas eredményt ér el az ember akkor ha ráismer saját magára vagy gondolataira. Hiszen szólás szabadsága van ahogyan tudom.

Ezzel a kötettel az írónő nem csak a nézetei de embertársai mellett is kiáll.

Igaz szerepel benne a hit, a politika, filozófia és még sok minden más.

De szerintem már tényleg azzal eredményt érhetünk el, ha csak egy-egy versen elmélkedünk.

Ehhez nem kell politikusnak, tanárnak, filozófusnak lenni elég ha egy egyszerű ember vagy józan paraszt ésszel.

Ezt a kötetet azoknak ajánlom, akik nem félnek nyitni az új felé.

Marosi Nikolett szerzői oldala

Surovec Róbert: A halál anatómiája (A halál anatómiája I.)

Szeretném megköszönni Sky S.T. írónőnek, az MKMT Mozgalomnak és Surovec Róbert írónak a lehetőséget, hogy megbíztak bennem és lehetővé tették azt, hogy elolvassam Surovec Róbert: A halál anatómiája című első misztikus-krimi regényét. A történet maga visszarepít a 1890-es évek végére. Egy olyan városba, amely a mai napig létezik, és rengeteg történelmi épülettel rendelkezik. De hogy melyik ez a hely, lentebb kiderül.

Surovec Róbert:

A halál anatómiája

(A halál anatómiája I.)

Tartalom:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1896 ​januárjában az éj palástja alatt elterülő Kassán meggyilkolnak egy fiatal nőt. A nyakán éktelenkedő két szúrásnyomon keresztül kiszívták a vérét. A rejtély még csak tovább fokozódik, amikor az áldozat holtteste hirtelen eltűnik a halottasházból, ahonnan az egyik szemtanú szerint a hulla a saját lábán sétált el. A rendőrkapitányság alkalmazottai természetesen heves nyomozásba fognak, ám egyidejűleg a Felsőmagyarország című napilap szerkesztőségének két tagja is megpróbálkozik az ügy felgöngyölítésével. A színésznő, Rhédey Anna szerint vámpír követte el a gyilkosságot, azonban a tanár, Grossz Kálmán racionális magyarázatot szeretne adni a történtekre. Vajon melyiküknek lesz igaza? Sikerül megoldaniuk a rejtélyt? Ahogyan az a krimikben lenni szokott, a végén mindenről lehull a lepel.

A szerző alapos kutatómunkát végzett első regényének megírásához, hogy hitelesen tudja visszaadni a 19. századi Kassa hangulatát. Számos történelmi ténnyel és valós helyszínleírással fűszerezte meg sorait, mely által az olvasó valódi időutazáson vehet részt

Véleményem:

Ez a legelső könyvem az írótól, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Mert valahogy megfogott az író stílusa, és maga a történet is. A legjobban mégis az tetszett, hogy van valóság alapja a történetének, és olyan valós helyen játszódik ahol számtalan történelmi esemény is megtörtént. Ez a helyszín nem más, mint Kassa.

Olvasás közben az ember visszarepül a múltba, pontosabban a 1890-es évek végére. Hogy miért is fontos ez a dátum, az majd kiderül a történetből. De el kell ismernem, hogy nagyon hitelesen van bemutatva és jellemezve az akkori kor. A ruhák leírása, az életforma mind hiteles. Látni, hogy az író sok kutatómunkát végzett, hogy megfelelően be tudja mutatni az olvasóknak. Tetszik, hogy a könyvben szerepelnek újságcikkek, térkép is van benne, amely hiteles és szépen megmutatja azt, hogy hol találhatóak a helyszínek, amelyek a könyvben szerepelnek.

Olvasás közben hol megborzongtam, hol mosolyogtam vagy éppen a könnyeimet törölgettem. De volt olyan, hogy hitetlenkedve a fejemet ráztam. Számomra Anna karaktere példa értékű volt. Persze tudtam azt, hogy már azokba az időkben is voltak, olyan női személyek, akik kíváncsi természetüknek nem tudtak parancsolni, és mindenbe beleütötték az orrukat. Mégis üde fénypont volt Anna.

Kálmán és Anna karaktrei szórakoztattak, hiszen más nézőpontból közelítették meg a témát. Az egyik merészebb szempontokat vett figyelembe, még a másik a talajon állva próbált rájönni a rejtély kulcsára. De hogy ez mennyire sikerült nekik és kinek is volt igaza, az igazán csak a végén derül ki.

Azok az olvasók, akik nem csak olvassák a könyvet, hanem együtt is próbálják megfejteni a szereplőkkel, azoknak rengetek jel van elrejtve. Ezzel is izgalmasabbá téve a olvasást. Sok izgalmas valós és téves elmélet születhet így meg.

Számomra igazi meglepetés volt ez a könyv. Kevés ilyen hiteles történetet olvastam. Elejétől a végéig szépen ki van dolgozva, és követhetőek az események alakulása. A legmeglepőbb számomra az volt, hogy a fejezezek is részletekre voltak bontva. Így minden fejezet részei más szereplők gondolataiba engedtek betekintést. Az olvasó hol egy rendőr gondolatait ismerhette meg, hol Kálmán és Anna cselekedeteit vagy esetleg az elkövető gondolatvilágába engedett betekintést.

Tényleg csak ajánlani tudom azoknak az olvasóknak, akik szeretik azokat a történeteket, amelyek a valóság és a fikció közt mozognak. A krimi rajongóknak kötelezővé tenném.

Surovec Róbert hivatalos oldala

Helma kiadó

J. A. A. Donath: Az árnylovasok (Triannita krónikák II.)

Szeretném megköszönni Sky S.T. írónőnek, az MKMT Mozgalomnak, J. A. A. Donathnak, hogy lehetőséget biztosítottak nekem arra, hogy elolvashattam J. A. A. Donath: Az árnylovasok (Triannita Krónikák II.) részét. Ez a regény is sok meglepetést és fordulatot tartogat az olvasóknak. Hőseinket végigkísérhetjük egy úton, amelyet a múlt árnyai is körülleng.

J. A. A. Donath

Az árnylovasok

(Triannita Krónikák II.)

Tartalom:

Volt ​egyszer régen, hogy élt egy szerény szerzetesekkel együttélő világ, s az őket és a rászorulókat segítő lovagrend, akiket Triannitáknak hívtak. Ezek az emberek esküvel fogadták, hogy ha kell életük árán is védik az igazságot, őrzik a békét, s védelmezik a gyengét, építik a hitet. Megíródott valaha egy könyv, amit annak idején Szent szavaknak neveztek, s amiből erőt merített az, ki elgyengült, aki vígaszt várt, vagy tanácsra szorult. Létezett egy birodalom, melynek virágzása a környező királyságok és uradalmak között is elismert volt, s amivel könnyen szövetségre lehetett lépni, ha messziről veszedelem híre járta be a kontinens minden szegletét. S a veszedelem nem a távolból, hanem a birodalom mélyéről érkezett, s ez olyan vad volt és hirtelen, hogy senki nem számított rá; a Püspöknek nevezett király átvette a hatalmat és hogy teljes legyen az uradalma, kiirtotta az egykor békét és nyugalmat jelentő Triannitákat. A rendet, a lovagokat, a hitet, s mindent, hogy egyeduralommal és saját törvényeivel egymaga lehessen az úr. Mondják, hogy érkezik valahonnan egy titokzatos erő, ami vissza látszik majd adni mindazt, amit ez az új király kiírtott. Feltámadó hit, erő, bosszú és titkos remények által egyre több ember lép színre, s hogy visszaköszöntsön a béke, aki teheti kardot, vagy imát ragad. Mindezt avalaha élt Triannita-kereszt, a hozzá tartozó lovagok és az elnyomott, vagy elzavart emberek elszántságának ereje alatt…

Véleményem:

Sok fordulatot és izgalmat tartogat az olvasók számára a sorozat második része. Olvasás közben az ember elrepül egy olyan tájra, amelyet sokszor csak a mesékből ismer. Rendesen megelevenedik a környezet a lelki szemek előtt.

Az író tökéletesen letudja írni az érzelmeket, a tájat és a viseletet. Ahogy az előző történetből is megtudhattuk, nem a mai világot mutatja be az író.
Számomra ez a rész nehezebben volt olvasható, mint az előző, de talán csak azért, mert egyik szereplő, aki nagyon a szívemhez nőttaz előző részben, az sajnos ebben a részben  életét veszti.

Ezért van számomra ennek a regénynek egy kissé gyászos hangulata. Lehet, hogy most  nem a legjobbkor talált meg, de úgy érzem mégis erre volt szükségem.

Ez a történet egy fiatal fiú útját és harcait mutatja be édesapja kivégzése után. Minden egyes oldalon ott van a gyász, a remény és az újrakezdés ígérete. A harci szellem, amelyet egy ifjú szívből kiölni lehetetlen.

Látni, hogy az író egyre jobban kiteljesedik írás terén, és egyre jobban belemerül a kutatómunkába is. Szabadjára engedi a írói fantáziáját. Egyre több régi szokást mutat be az olvasóknak, olyanokat, amelyek akár létezhettek is.

Ha figyelmesen olvas az ember, még magyar mondák elemeit is felfedezheti a történetekben.

Alig várom, hogy folytassam a sorozatot és újabb kalandok részese legyek.

Amit ez a regény megmutatott nekem az volt, hogy egy erős szövetséget eltörülni nem lehet, ugyan úgy, ahogy egy erős harcos népet sem lehet kiirtani.

Viszont itt is megfigyelhető a régi papok, püspökök hatalomra kerülésének vágya. Bemutatja az író az elnyomás és a hatalomra kerülés előnyét, és hátrányát. Sokaknak lehet a régi filmek, régi történetek fognak beugrani erről.

Nekem a honfoglalás kora jutott többször is eszembe olvasás során, talán a tájleírás az oka. De az is, lehet, hogy nem. Ezt csak akkor tudod meg, amikor elolvasod.

J. A. A. Donath hivatalos oldala

Helma Kiadó

Interjú Stefanie D. Lauren írónővel

A mostani interjúalanyom egy első könyves írónő, akinek a könyvhétre jelent meg az első regénye, a NewLine Kiadónál. Regényében a mindennapi problémákat boncolgassa romantikus/erotikus köntösbe bújtatva. Ő nem más, mint Stefanie D. Lauren írónő, az Öltönyös rocksztár szülőanyja.

Köszönöm szépen, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet.

Sokszor szoktunk beszélgetni arról, hogy hogyan is kezdődött nálad az írás. Ezt most elmesélnéd itt az olvasóknak is, hogy tudják némelyik ember hogyan cseppen bele ebbe a világba?

Stefanie: Elsőkörben szeretném megköszönni Neked, Monika, a lehetőséget, és nagyon megtisztelő a felkérés számomra.

Mondhatnám, fura körülmények között cseppentem bele az írás világába. A vírus kitörése alatt elfogyott az olvasnivalóm, mivel akkoriban szenvedélyesen belevetettem magam az olvasásba (talán egyfajta terápiaként vagy figyelemelterelésként), ezért elég gyorsan végeztem a meglévő könyveimmel. Mivel megszállott olvasó vagyok, utánpótlás kellett. Akkor született meg bennem a gondolat, hogy írok egy regényt, amiben a történet az én szájízem szerint alakulhat.

Ha nem árulok el nagy titkot, akkor bátran mondhatom azt, hogy az Öltönyös rocksztár nem az első megírt regényed. De mégis ezt adtad ki először. Miképpen esett erre a választásod?

Stefanie: Nem, valóban nem az első. Sőt, már a sokadik regényem. Az igazság az, hogy ez mindig is közel állt a szívemhez, hiszen az életem fontos része a zene. Egy pici titkot elárulva ez a regényem lightosabb erotika szempontjából a többihez képest, ha lehet így minősíteni. Természetesen a kedves előolvasók véleményét is kikértem és a kiadóm is erre bólintott rá.

A romantikus/erotikus zsáner a fő irányvonalad, de nem gondolkoztál azon, hogy a krimi, thriller, horror, fantasy vagy más zsáner felé is nyiss egy utat?

Stefanie: Mivel szeretem a kihívásokat, gondoltam rá. Már született olyan regényem, amiben jelen vannak természetfeletti elemek, azt hiszem, ott már kissé kifelé kacsintgattam a műfajomból. Majd jött A maffiavezér fogságában, ami a zsánerem egy alfajába, a dark romance-ba sorolható. Számomra mondhatni a legnagyobb kihívás volt. Olyan értelemben, hogy annak az írása okozta a legnagyobb nehézséget, mert egy nagyon komoly témát dolgoztam fel benne.

Kaptam már kérést krimi írására is. Mivel nehezen állok ellen a kedves olvasók vágyainak, biztos vagyok benne, hogy írni fogok egyet, de mindenképpen erotikus-romantikus lesz.

Minden regényed más, mégis benne vagy Te magad is az írásaidban. Szerinted hány százalék valóság és mennyi a fikció a történeteidben?

Stefanie: Mindkettő egyszerre van jelen, hiszen a történet fikció, de a mai korban játszódik, mai valós problémákkal és élethelyzetekkel, de ahogy minden író, én is belerejtettem a tapasztalataimat, az élményeimet és egy kis darabot a lelkemből.

Álnéven írsz és külföldi helyszínekről is. Jártál is ezeken a helyeken, vagy az internet világát hívod segítségül, hogy a helyleírás valósághűen tükrözze azt a helyet, amiről írsz?

Stefanie: A történeteim Amerikában és Egyesült Királyságban játszódnak (egyelőre) és nem véletlenül. Volt olyan szerencsém, hogy rövidebb időt eltölthettem több amerikai államban is. Az ott átélt élményeimet mindenképpen szerettem volna megörökíteni. De vannak már olyan helyszínen játszódó történeteim is, amikhez az internet segítségét használtam fel.

 Rengeteg beszélgetés mellett nagyon sokat hülyéskedünk is, és ez az életvidám hozzáállásod az történeteidben is fellelhető humor formájában. Erről jutott eszembe egy kérdés. Mit gondolsz, hogy az emberek inkább azokat a történeteket szeretik, amibe van humor és ezzel kicsit éle van véve a dolgoknak, vagy a komolyabb hangvételeket?

Stefanie: Mivel alapjáraton életvidám vagyok, ha lehet így fogalmazni, még a nyomoromon is nevetni szoktam. Ezért szeretem humorral megtölteni a regényeimet. Azt szeretném, hogy az olvasóim annak ellenére, hogy komolyabb témákat is boncolgatok, jól érezzék magukat, ha a kezükbe veszik az egyik könyvemet. És ahogyan te is említetted, a humor képes elvenni az élét a dolgoknak, amitől könnyed és szórakoztató lesz a regényem. Szerintem sokan kedvelik a komolyabb hangvételű történeteket és sokan a humorosabbakat. Mivel elsősorban magamnak írtam, én arra törekedtem, hogy vidám hangvételűek is legyenek.

 Lassan már egy hónapja, hogy piacon van a könyved, és ahogy látom moly.hu oldalon szépen jön is rá visszajelzés. Hol pozitív, hol építő jellegű, vagy kicsit negatívabb hangvételű. Mint első könyves írónő, hogyan viseled ezeket?

Stefanie: Nem tagadom, érzékenyen érint, mint ahogyan más írót is. Próbálok inkább a pozitív visszajelzésekre koncentrálni és építő jelleggel kezelni a negatív hangvételű véleményeket. Tisztában vagyok vele, hogy nem nyerheti el mindenkinek a tetszését a regényem.

 Kicsit kíváncsiskodnék, bár én tudok egy-két privátabb infót, de mesélj kicsit az olvasóknak is. Jelenleg is dolgozol valamilyen könyvön? Ha igen és ha szabad tudni akkor milyenen?

Stefanie: Igen, folyamatban van egy regényem, bár a kiadás és reklám miatt jóval lassabban haladok vele. Természetesen erotikus-romantikus műfajú és nem hiányoznak belőle lelki problémák, sem a titkok és a humor.

 Fentebb már említettem, hogy álnéven írsz és külföldi helyszínekről. Viszont azt nem kérdeztem még, hogy honnan jött az írói neved a Stefanie D. Laurent?

Stefanie: A név valamilyen formában az eredeti nevemből született. Mindenképpen szerettem volna külön választani az írást a magánéletemtől.

Család az család, a magánélet pedig magánélet. De én mégis megkérdezném, ha engeded, hogy a családod hogyan fogadta azt, hogy írsz és hogy már megjelent az első köteted?

Stefanie: Először nem reklámoztam, szabályosan titkoltam, hogy írok. (Már magam sem tudom, miért). Nem gondoltam komolynak, csak egy egyszerű szórakozásnak, mint a színezés vagy a sakkozás. Azt hiszem, akkor vált számomra komolyabbá az írás gondolata, amikor az első könyvem egy pályázat harmadik fordulójáig eljutott és egyre több pozitív visszajelzést kaptam az olvasóktól. Természetesen, ami nekem boldogságot jelent, az a családomnak is. Nagyon szerencsés vagyok, mert mindenben segítettek és támogattak, mind az írás, mind a kiadás során.

Stefanie D. Laurent hivatalos oldala

Interjú Aurora P. Hill írónővel

Az interjúkból sosem elég, hiszen ezáltal is kicsit megismeritek magukat az írókat. Én is éppen így vagyok Serbeniával, hogy abból sosem lehet eleget kapni. Szerintem ezzel az egy mondattal el is árultam következő alanyom kilétét. De ha mégsem, akkor ti még nem jártatok Serbenián, egy olyan csillagon, ahol szinte nincs lehetetlen. Hogy hol is van Serbenia? Vagy mi is az? Egy csillag, egy ifjúsági fantasy sorozat helyszíne, amelynek megálmodója Aurora P. Hill írónő.

Hálás vagyok az írónőnek, hogy az eddig megjelent részeket olvashattam, és most alávetette magát a faggatózásomnak.

 

 Nehéz az elején kezdeni, főleg úgy, hogy rengeteg kérdés kavarog a fejemben. De kezdjük az elején. Mikor csöppentél bele az irodalom világába, és az emlékeid szerint akkor hogyan hatott rád?

Aurora: Ahogy visszaemlékszem, sosem volt olyan, hogy nem szerettem olvasni. A szüleim hamar rájöttek, hogy a könyvekkel sosem lőnek mellé, így szinte minden születésnapra, névnapra, ünnepre kaptam legalább egyet. Az állatlexikonok, illetve a mesekönyvek voltak azok, amiket gyerekként órákig lapozgattam, aztán rákaptam a hosszabb regényekre.

Az iskolai éveim alatt az irodalom volt a kedvenc tantárgyam a nyelvtan mellett. Könnyen írtam fogalmazást, minden kötelezőt elolvastam, sokszor az ajánlott olvasmányokat is. A gimiben emelt óraszámban tanultam az irodalmat, aztán az egyetemen is magyar szakra mentem, ahonnan aztán tanári diplomával távoztam. A sors fintora, hogy végül egyetlen percet sem tanítottam. Ettől függetlenül tökéletesen élem az irodalmat külföldön is, olvasok, beszélek, írok, és mindezt magyarul a magyar olvasóimnak.

Az nem titok, hogy a Csillagos ösvényen, azaz a Serbeniai Krónikák sorozat első részét nagyon fiatalon írtad meg, és sokáig a fiókban lapult. De arról talán kevesen tudnak, hogy mi vezetett az első rész kiadására és a folytatás megírására. Tudnál erről mesélni nekünk?

Aurora: Tizenhat évesen kezdtem el magamnak írni. Semmiféle ambícióm nem volt, a kiadás csak valami futurisztikus elgondolásként szökkent az agyamba néha. Amikor Gabriela története napvilágot látott, még füzetbe és tollal körmöltem le azt. Nem sok köze volt a mai történethez, csupán néhány szereplő és maga Serbenia maradt meg belőle, a többit teljesen átalakítottam az évek során.

A kiadásra 18 évet várt rám a fiókban, amikor 2020-ban, a világjárvány miatti bezártságban nem tudtam mit kezdeni az energiáimmal (két kicsi gyerek mellett volt elég tennivaló így is, de úgy éreztem, megbolondulok, ha nem csinálok valami mást is, ami csak az enyém), így elővettem a történetet. Tulajdonképpen nem tudtam, mit akarok, csak annyit, hogy elkezdem átírni, aztán meglátjuk, mi lesz. Ahogy egymás után születtek a fejezetek, úgy kezdtem egyre inkább a kiadás gondolatával foglalkozni.

A ’Csillagos ösvényen’ végül 2021-ben jelent meg, és a sok pozitív visszajelzés hatására elkezdtem írni a folytatásokat is. Most pedig itt tartunk, hogy nemrég megjelent a befejezés, ami a sorozat negyedik kötete. Valahogy egészen hihetetlen.

A fantasy történet a te világod. Ezt már bizonyítottad. De a jövőben tervezed más zsánerben kipróbálni magad?

Aurora: Úgy gondolom, igen. Vannak kézirataim, amik nem fantasy zsánerben íródtak, és azokat is szeretem. Ami közös vonásuk marad, az a romantikus szál, ugyanis az ilyen történeteket imádom olvasni és írni is. Érdekes, hogy bár van egy kéziratom, amivel sok mindent terveztem, most mégis egy teljesen új történet kering bennem. Nemsokára írok hozzá egy vázlatot, és meglátjuk, mi keveredik ki belőle.

Most fejezted be a Serbeniai Krónikák sorozatot, és mindenki nagy meglepetésére megírtad Aslios történetét is. Mennyire volt nehéz elengedni őket? Mit gondolsz, valaha visszatérsz még hozzájuk?

Aurora: Az biztos, hogy soha nem fogom tudni elengedni ezt a világot. Annak idején egy biztonságos pont volt a körülöttem zajló káoszban, és már csak emiatt sem zárom ki magamból. Egy részem mindig visszatér oda, és az sincs kizárva, hogy lesz még történet a Serbeniai Krónikák világában. A halandó istennő végén épp elég szálat hagytam nyitva ahhoz, hogy ha folytatásra kerülne a sor, akkor könnyű legyen elindítani egy újabb cselekményt.

Aslios könyve pedig akkor pattant ki a fejemből, amikor a negyedik kötet mellé járó ajándékon gondolkodtam. Valahogy nem is volt kérdés, hogy ezúttal egy ajándék könyv lesz a bónusz, csak a kivitelezés okozott némi káoszt, hiszen párhuzamosan írtam két kéziratot.

 Aki ismer, az tudja, hogy írtál már mesét is antológiába. Ezzel bizonyítva, hogy nem áll messze tőled. De ha jól tudom, novellád is született már meg. Eddigi pályafutásod során akad olyan, ami nehézséget okozott írás terén?

Aurora: Természetesen. :D Főképp az ötletek megvalósítása a legnehezebb. Fejben tökéletes és hibátlan történeteket írok, de amint papírra vetném őket, mintha elfelejtettem volna, mit akartam, és csak vakon dobálom egymás mögé a szavakat.

Novellákat már egy ideje nem írtam, csupán azért, mert az utóbbi időben más volt fókuszban. Viszont az igaz, hogy egy romantikus, egy karácsonyi témájú írásom, valamint egy mesém jelent meg különböző kiadóknál és antológiákban.

 Tavalyi évben elvégeztél egy szerkesztői képzést is sikeresen, amihez itt is gratulálok. Értesüléseim szerint több könyvben is érintett vagy mint szerkesztő. Mennyire nehéz szerinted ez a szakma?

Aurora: Legyen akármilyen nehéz, én imádom csinálni. Évekkel ezelőtt kezdtem el bétázni mások kéziratait. Az alaposságom, a kritikus hozzáállásom és az empátiám miatt sok szerző nagyon elégedett volt velem, és megszületett a gondolat, hogy szeretnék ezzel foglalkozni.

A Neves Írók Iskolájánál volt egy lehetőség, és a véletlennek köszönhetően bekerültem a kurzusra. Nagyon alapos és mindenre kiterjedő tanulmányokat folytattunk hosszú hónapokon keresztül, kiemelve azt, hogy gyakorlati feladatokat kaptunk közben, és így az elmélet mellett ki is próbálhattuk magunkat. Ezután rábíztam magam a véletlenre, és mire észbe kaptam, már a Smaragd Kiadó egyik szerkesztője voltam, a Mogul Kiadóval is volt már közös projektem, mellette pedig sok szerzővel privátban is dolgozom együtt.

Estig itt ülhetnék, hogy felsoroljam, mi kell ahhoz, hogy valaki kiadói szerkesztő legyen, így csak párat emelek ki.

A szerkesztő legyen olvasott, és minimum 200 könyvet olvasson el abban a zsánerben, amiben szerkeszteni kíván, hiszen enélkül nem tud mit kezdeni egy adott szöveggel sem. Legyen alapos, de dolgozzon gyorsan anélkül, hogy az a kézirat kárára menjen. Legyen empatikus, ne döngölje földbe a szerzőket, inkább adjon építő kritikát. Tudjon sokat ülni, és a képernyőre meredni.

Számomra minden kézirat egy új kihívás, sosem érzem, hogy meg tudnám unni. Változatos, érdekes, tanulok közben, és kicsit a sajátomnak is érzem a történeteket.

Tavaly márciusban kezdtem hivatalosan dolgozni. Azóta eltelt másfél év, 12 megjelent könyv impresszumában szerepel a nevem, ebben a pillanatban pedig 5 projektem fut egymás mellett.

 Egyre telítettebb a hazai könyvpiac a magyar írók műveivel. Szerinted van olyan zsáner, könyv, amiből több kellene, és legyen még mondjuk más zsánerből kevesebb?

Aurora: Szerintem fantasyból és romantikából sosem elég, de nem ismerem a statisztikákat, ahogy azt sem, hogy mit olvasnak sokan manapság. Állítólag vannak trendek az olvasásban, de én ezeket nem követem. Akkor és azt olvasok, amihez épp kedvem van, és ez ad egyfajta szabadságot nekem, amit nem szeretnék feladni.

 Sok író számára a marketing egy nehéz kérdés, szerintem ezzel Te is így vagy ezzel. De szerinted hogyan lehetne hatékonyabban reklámozni egy-egy könyvet? Van erre valami jó módszered, amit megosztanál más írókkal esetleg?

Aurora: Az én módszerem, hogy önmagamat adom. Nincs titkom. Igyekszem, azonban amellett, hogy írok, van egy családom, két gyermekem, háztartás, három vállalkozás emellett, és bizony így elég nehéz beosztani az időmet. Hiszek abban, hogy egy könyv megtalálja az olvasóit anélkül is, hogy a csapból is ez folyna, de tény, hogy azért szánok időt a marketingre is, mert enélkül abszolút láthatatlan lennék. Hangosnak, észrevehetőnek lenni ezen az olvasmányokkal telített piacon nehéz, de nem lehetetlen.

 Egyszemélyes kiadóként milyen nehézségekbe botlottál az eddigi évek alatt? Mit javasolnál azoknak, akik ugyanígy egyszemélyes kiadóban gondolkoznak?

Aurora: Nem mondom, hogy ne csinálják, pedig ez nagyon nehéz út a könyvkiadásban. Te vagy a magad főnöke, a büdzsét te osztod be, a döntéseiddel vagy jót csinálsz magadnak, vagy nagyon nem, közben pedig igyekszel betartani mindent, amit ígérsz az olvasóidnak.

Egy könyvvel még csak-csak lehet bírni, de többel egyszerre zsonglőrködni igazi kihívás. Az egyik már megjelent, el kell adni, a másiknak borítóleleplezést tervezel, a harmadikat most írod, de már annak is kell a reklám… Egyszóval: stressz.

Azt fontos kijelenteni, hogy amikor elkezdtem a kiadást, gőzöm sem volt arról, ez mennyi munkával jár. Egyszerűen sodródtam az árral, néha lerántott az áramlat, párszor kikapaszkodtam a partra, hogy levegőhöz jussak, aztán hajtott az adrenalin, és megint belevetettem magam a mélybe.

Hogy mire van szükség? Pénzre, időre és kreativitásra. Na, meg kötélidegekre. Nekem ebből már csak a kreativitás maradt, a többit mindig összekaparom valahonnan. :D

 Ha lehetne három kívánságod, ami valóra is válna az irodalom berkein belül, mit kívánnál?

Aurora: Ez egy olyan kérdés, amire nem tudnék csak hármat kívánni, de megpróbálom.

1. Legyen annyi időm írni, hogy minden másra is jusson időm (alvásra is), így az ötleteim egymás után kerüljenek az olvasókhoz.

2. Egy olyan, soha ki nem fogyó varázserszény, amiben mindig annyi pénz van, hogy az éppen aktuális könyv kiadására jusson belőle. Természetesen fedezze a könyvmoly-életmódomat is, és ha mondjuk pont könyvet veszek, akkor ne kelljen visszaraknom semmit a polcra. :D

3. Kimondom: készüljön film vagy sorozat a Serbeniai Krónikákból! :D Láttunk már ilyet, szóval talán ez nem is olyan elképzelhetetlen kívánság!

Aurora P. Hill hivatalos oldala